Τη μέρα κάνω βήματα μπροστάΤις νύχτες κάτι με τραβάει πίσωΔεν είναι πώς ο χρόνος με νικάΔεν είναι πώς φοβάμαι ν'αγαπήσω...
Κάτι πόρνες αναμνήσεις ζούνε μέσα μου ακόμαΣαν τσιγάρα πεταμένα που ξεμείνανε στο χώμαΚάτι πόρνες αναμνήσεις με κρατούν φυλακισμένοΞέρω πώς δεν θα γυρίσεις μα ακόμα περιμένω...
Τη μέρα ξεγελάω το μυαλόΤις νύχτες όμως πάντα κάτι λείπειΠάει καιρός που έχω να σε δωΜα είσαι μες στα μάτια μου η λύπη...
Napközben, mintha semmi bajom sem volna, úgy megyek előre,De éjjelente mégis, Hozzád visszatérek énNem, mintha az idő győzedelme fölöttem, ez lenne,S nem is kötne gúsba a félelem, szeretni Téged, Kedvesem, ah, szegény!
Csak ez a néhány buta kis emlék, melyek bennem élnek,Mint elnyomott cigaretták, ott, a padlóra dobva égnekSok-sok kínzó emlék tart fogva szűntelen,Bár tudom: soha sem térsz vissza, de lásd, én mégis Rád várok, Kedvesem!
Míg csak fenn van a nap, ah, hányszor bolondítom magam,De éjjel..., valami mégis hiányzik innen!Hosszú ideje már, hogy még csak nem is láttalak,S csak az Általad okozott keserűség könnyeit látják szemeimben...