Angyal mellettem
Ő csak intett, és hopp, tovalibbent,az meg feljött, és rögtön el is ment,az meg beintett, s hátra se fordult,s Ő már ott állt mellettem.
Az csak barna volt, s nem pedig szőke,én meg csúsztam a földön előtte,Ő meg látta, és nem értett semmit,s aztán ott maradt mellettem.
Az meg király volt, és meg is mondta,a másik mögöttem csuklott a porba,Ő meg szeplői közt kicsit elbújt,és csak mosolygott mellettem.
Ő meg énekelt, s úgy odavoltam,az csak füttyentett, s én hogy rohantam,az ott fázott, és én betakartam,s Ő csak bólintott mellettem.
Ő az enyém volt, és csak ő tudta,én meg másé, az épp nagyon unta,és csak néztem - na most hova dőljek,s Ő már ott volt mellettem.
Az meg kitépte egyben a szívem,aztán eldobta messzire innen,én meg reszkettem, semmit se tudtam,Ő meg ott állt mellettem.
Az meg csillagokat hozott kétszer,de nekem nem kellett csillag, se ékszer,s közben szédültem - most mit is mondjak,s Ő csak mosolygott mellettem.
Az meg elvett, mit el tudott venni,aztán megvert, mert meg tudott verni,én meg annyira mélyen hevertem,s Ő már ott térdelt mellettem.
Most meg találtam rólam egy képet,kicsi vagyok, még hunyorgok, s félek,s ahogy nézem, hát egyszer csak látom,Ő már ott állt mellettem.