Végtelen
Végre megszelídítettük egymástMindörökre összekötve ez már végtelenBárhogy nézed úgyis én vagyok a titkodÉn vagyok, akit ki kéne nyitnod most
Nézd a végtelen szárnyaitNézd a végtelen gyönyörű szárnyait
Megállok, körbenézekAzt hiszem, hogy itt vagyMegszorítlak most te is szoríthatszLátod lobbanó és áradó a szó isÉszlelem, ha elapadna úgyis
Nézd a végtelenNézd a végtelen szép szárnyait
Az árulónak is kegyelmet kérekFeltöröm és átadom a széfet, csak nekedHa kéred megtanullak elfeledni tégedMásnak adlak, másban bízol most meg, nézd
A titkod elveszíted, hogyha másra bízodÁrulod és élvezed a kínodMinden törhetetlen eltörik, ha féledMás kínálja, már sajátnak érzed
De nézd a végtelenDe nézd a végtelen törött szárnyaitDe nézd a végtelentDe nézd a végtelent