Ако
Ако бях приятелка на добрия Господ бог,ако познавах проповедниците,ако имах синя кръв,или поне - таланта да разруша и пренаредя всичко,ако бял кралица или магьосница,принцеса, фея или пък велик капитан,ако бях благородничка,ако имах стъпки, големи колкото на някой гигант...
Тогава бих поставила синьо небе вместо нещастие,а всички сълзи - бих превърнала в река.Ще посадя цветя в пяcъците, откъдето надеждата изниква,ще разпространя равенство, потисничеството ще бъде забранено,без нужда да извръщаме поглед, никога повече.
Ако разполагах със стотици хиляди,ако имах талант, сила или магическите способности,които принадлежат на господарите и властелините,ако имах ключ за сърцата им,ако знаех как да поема в себе си сълзите...
В огъня на армия от титанище възпламеня пожаритев горещите мечти на децатаще изрисувам всички мъки,ще измайсторя една райска градиназа онези без късмет, без звезди, изобщо - без нищо.
Но аз имам само едно сърце в клетка,две ръце в окови иглас, който сутрин вятърът преследва...Но ако ръцете ни се слеят,ако сърцата ни бият в едно,ако гласовете ни се обединят,нима ще има зимен мраз, който да ни се противопостави?
Ние ще построим от прахтаедин силен нов свят, една земя - и душа, и сестра,малко по малко, стъпка по стъпка,глътка по глътка и сърце по сърце.Малко по малко, стъпка по стъпка,глътка по глътка и сърце по сърце.
Kdyby
Kdybych se přátelila s Bohem dobrotivýmKdybych se uměla modlitKdybych měla modrou krevSchopnost vymazat a vše přetvořitKdybych byla královnou, vílou, velkou kapitánkouZ urozeného plukuKdybych měla krok obra
Do trápení bych vložila nebeVšechny slzy hodila do řekyNechala vykvést písky, ze kterých vane nadějeVytvořila bych ideální světy, utlačování by bylo zakázánoČlověk by už neodvracel zrak
Kdybych měla tisíce a staTalent, sílu nebo šarmvládkyní, mocnýchKdybych měla klíče k jejich dušímKdybych uměla velet armádám
Ohněm vojsk titánůbych zapálila plamenyve vyhaslých dětských snechObarvila bych zármutekVytvořila rájepro ty bez štěstí, bez hvězd, pro ty, co mají méně než nic
Ale mám jen rozedrané srdcea dvě roztažené ruce, dvě větévkyHlas, který ráno honí vítrAle pokud spojíme své holé ruceMilióny srdcí společněPokud sjednotíme hlasyKterá zima tohle vydrží?
Silný svět, solidární zemi s dušívystavíme z popelakousek po kousku, drobek po drobkuKrůček za krůčkem, srdce za srdcemkousek po kousku, drobek po drobkuKrůček za krůčkem, srdce za srdcem
Αν
Αν ήμουν ο καλός ΘεόςΑν ήξερα προσευχές,Αν ήμουν γαλαζοαίματος,Την ικανότητα να διαγράφω και να κάνω τα πάντα από την αρχή,Αν ήμουν βασίλισσα ή μάγισσα,πριγκίπισσα, νεράιδα, τρανός αρχηγόςενός ευγενούς καθεστώτος,Αν είχα το πάτημα ενός γίγαντα,
Θα έβαζα τον ουρανό στη φτώχειαΌλα τα δάκρυα στο ποτάμιΚαι θα άνθιζα την άμμο από όπου η ελπίδα πέταξε μόνη της,Θα έσπερνα τους σπόρους της ουτοπίας, θα απαγορευόταν να δειλιάσουμε,Δεν θα αποστρέφαμε το βλέμμα μας ξανά .
Αν είχα Εκατοντάδες και χιλιάδες,Το ταλέντο, τη δύναμη, ή τις χάρεςΤων αφεντάδων, των ισχυρώνΑν είχα τα κλειδιά για τις ψυχές τουςΑν ήξερα πώς να πάρω τα όπλα
Στη φωτιά ενός στρατού Τιτάνων,Θα άναβα τις φλόγεςστα σβησμένα όνειρα των παιδιώνΘα έφτιαχνα χρώματα από τιμωρίεςΘα δημιουργούσα μια Εδέμχωρίς τύχη, χωρίς αστέρια, με λιγότερο από το τίποτα.
Όμως δεν έχω τίποτα παρά μια φτωχούλα καρδιάΚαι δύο χέρια απλωμένα σαν κλαδιάΜια φωνή που ο άνεμος αποδιώχνει το πρωίαν τα γυμνά χέρια μας ενωθούνΟι εκατομμύρια καρδιέςΑν ενώσουμε τη φωνή μας,Ποιοι χειμώνες θα μπορούσαν να αντέξουν ;
Ένα ισχυρό κόσμο, μια χώρα από αδελφές ψυχέςΘα χτίσουμε σε αυτές τις στάχτεςΛίγο λίγο, σιγά-σιγά,Σταγόνα-σταγόνα, και καρδιά με καρδιά,Λίγο λίγο, σιγά-σιγά,Σταγόνα-σταγόνα, και καρδιά με καρδιά.
Ha
Ha a jó Isten barátja lehetnékHa meghallanám az imákatHa egy kékvérű lehetnékHa képes lennék a mindenséget eltörölni, és újrateremteniHa én lehetnék egy királynő vagy varázslónőhercegnő, tündér, vagy nagy kapitányaegy nemes ezrednekHa egy óriás lépteivel haladhatnék
Én mennyországgá változtatnám a nyomortAz összes könnyet folyóvá duzzasztanámÉs kivirágzana homok, ahol van még reményÉn elvetném az utópiát, tilos lenne meghátrálniTöbbé már nem terelnék el a figyelmünket
Ha én lehetnék ezrek és százakA a tehetségek, a hatalmasok varázserejévelAz uraságoknak, a hatalmasoknakHa lenne kulcsom, az ő lelkükhözHa el tudnám venni a fegyvereiket
Egy seregnyi titán tüzévelÉn világítanék a lángok közöttA gyermekek elfojtott álmaibanÉn színeket csinálnék a fájdalombólÉn megtalálnám az édenkertetAz esélyteleneknek, a világtalanoknak, és a nincsteleneknek
De nem vagyok más, csak egy elrongyolódott szívÉs két kinyújtott kéz olyanok, akár a gallyakEgy oly gyenge hang, mit reggelre elfúj a szélDe ha a kezünket az ég felé emeljükA mi millió szívünk együttesenHa a mi hangjaink egyesülnénekMilyen tél tudna annak ellenállni?
Egy erős világot, a föld lelki társátMi felépítjük a világunkat a hamubólFokozatosan, morzsáról morzsáraCseppről cseppre és szívtől szívigFokozatosan, morzsáról morzsáraCseppről cseppre és szívtől szívig
Se
Se eu fosse a amiga do bom deus,Se eu conhecesse as orações,Se eu tivesse o sangue azul,o dom de apagar e refazer tudoSe eu fosse rainha ou mágica,princesa, fada, grande capitão,de um regimento nobre,Se eu tivesse os passos de um gigante.
Eu poria céu em miséria,todas as lágrimas em rioe floresceria areias onde fia até a esperança,eu semearia utopias, dobrar seria proibidojá não desviaríamos os olhares.
Se eu tivesse milhares e milhares,o talento, a força ou os encantosdos mestres, dos poderosos;Se eu tivesse as chaves das suas almas,Se eu soubesse tomar as armasno fogo de um éxercito de titãs,eu acenderia chamasnos sonhos desligados das crianças.
Eu poria cores nas penas,eu inventaria édensaos sem-sortes, aos sem-estrelas, aos menos que nada,mas só tenho um coração em farrapoe duas mãos estendidas de raminhos,uma voz que o vento expele ao manhãmas se as nossas mãos nuas se juntamos nossos milhões de corações juntos,se as nossas vozes se unissem,que invernos resistiriam a isso ?
Um mundo forte, uma terra alma gémeaedificaremos nestas cinzaspouco a pouco, migalha a migalha,gota a gota e coração a coração,pouco a pouco, migalha a migalha,gota a gota e coração a coração.
Kada
Kada bih bila Božja prijateljicaKada bih napamet znala sve molitveKada bih bila plemićke krviI imala dar brisanja, i obnavljanjaKada bih bila kraljica, ili mađioničarIli princeza,vila, ili kapetanNekog plemenitog rodaKada bih imala ogromne korakeU bedu bih stavila parče neba,Sve suze u reku,
Oživela bih pustinjeKoje je čak i nada napustilaPosadila bih utopijeKlanjanje bilo bi zabranjeno
Ne bi se više skrivali poglediKada bih imala hiljade i stotineTalenat, snagu ili šarmGospodara, moćnikaKada bih imala njihovih duša ključeve
Kada bih znala kako da otmemVatreno oružje od armije titanaPonovo bih upalila ugašene dečje snoveStavila bih boje u mukeIzmislila bih EdeneZa one bez sreće, za one bez zvezda, da barem nešto imaju
Ali ja imam samo srce, puno zakrpaI dve ispružene ruke, nalik grančicamaGlas koji odnese jutarnji vetar
Ali, ako se naše ruke spojeMilion naših srca zajednoKada bi spojili naše glasoveKakve bi im se zime oduprele?
Izgradićemo snažan svet, zemlju, srodne dušeSve to u tom pepeluMalo po malo, mrvicu po mrvicu, kap po kap, srce po srce
Malo po malo, mrvicu po mrvicu, kap po kap, srce po srce