Szindbád dala
Futok egy érzés előlHa utolér, megölPedig még élni volna jó
Szűzek és víg özvegyekHa kell én házhoz megyekTudom, hogy melyiknek mi való
Az egyik vígasztalA másik marasztalNem bírok magammalSzívem szétszakadSzabad csak így marad
Hazudtak nekem is százszorAzt mondták: hajós és vándorle kéne végre higgadni már
Mert szép a nyugalmas életRévbe érhet a lélekDe már a hajnal talpon talál
Az egyik felzokogA másik félredobOtthon sehol nem vagyokVén szívem elragadSzabad csak így marad
Mennyi könnybe lábadt szemMinden percre emlékszemÖrvénylő-mély keserű kéjVagy fájó, tiszta szenvedélyMennyi könnybe lábadt szemMinden percre emlékszemÖrvénylő-mély keserű kéjFájdalmas, tiszta szenvedély
Otthon sehol nem vagyok...
Mennyi könnybe lábadt szemMinden percre emlékszemÖrvénylő-mély keserű kéjVagy fájó, tiszta szenvedélyMennyi könnybe lábadt szemMinden percre emlékszemÖrvénylő-mély keserű kéjFájdalmas, tiszta szenvedély