Nevem Vaiana [I Am Moana]
Ismertem egyszer egy kislányt,szívében ott volt a jelVágyta a tengert és jól bánt a szeretett népévelUtadban nagy vihar üldözés elérhet oly’ sok vész,(ám) sebedből gyógyulva rájössz, miért élszHa visz az út, menj és engedd,hisz nem tilos mássá lenned,de valami nem lesz másként,egy pici hang ott él benned,és tudom, hogy téged szólítVaiana, gondold átVaiana, kérdem: Ki vagy te? Mondd el hát!
Ki vagyok?Akiben benne él a tengerés egy népért harcot vívCsak ez hívAki egy törzsfőnöknek leányaTudom az ősöm, sok utazó, igazi nagy kalandozóEz úgy hív!Aki idejutott valahogyKit a távol szólítSokat tapasztalok, de a cél mégis úgy hívAhogy súg ez a távoli hang, érzem rám várElér a szó, el már soha nem zárnámTudom itt vagy és itt leszel, emléked átjárA szívem már így készen állNevem Vaiana!