Hé barátom
Hé barátom, tégy föl egy teát,Dobjuk fel magunkat legalább!Csak ránk ne essen a hangulatunk,Mert attól mindketten elkábulunk.
Én is megszívtam, te is párszor,Ahogy az időt múlattuk akárhányszor.Egy sodrott mosollyal az álomból kikelA kedv, ha épp rá senki nem figyel.
Úgyhogy hagyjuk, ahogy hagytuk,Régebben is elmulattukAzt az időt.Valahogy mindig elvoltunk,Magunktól elvonva húztunkLólábunkra nyúlcipőt.
Nem egy ízben voltunk vértelen,Mint hullámsávok pokoli vízen,De ha mámorantennánk vérvételre állt,Még Kháron szívében is Ámor maszturbált.
Úgyhogy hagyjuk, ahogy hagytuk,Régebben is elmulattukAzt az időt.Valahogy mindig elvoltunk,Magunktól elvonva húztunkLólábunkra nyúlcipőt.
Úgyhogy hagyjuk, ahogy hagytuk,Régebben is elmulattukAzt az időt.Valahogy mindig elvoltunk,Magunktól elvonva húztunkLólábunkra nyúlcipőt.
Mint almában kukac, a fejemben járEgy eltévedt gondolat, észt guberál.Az érzést hívja, de az nem figyel,És tudom, barátom, hogy téged sem érdekel.