Ha Én Rozsa Volnék
Ha én rózsa volnék, nemcsak egyszer nyílnék,Minden évben négyszer virágba borulnék,Nyílnék a fiúnak, nyílnék én a lánynak,Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak.
Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék,Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött,Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.
Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék,Hogy az egész világ láthatóvá váljék,Megértő szemekkel átnéznének rajtam,Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.
Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,Minden áldott este fényben megfürödnék,És ha engem egyszer lánckerék taposna,Alattam a föld is sírva beomolna.
Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,Mindenféle szélnek haragosa volnék,Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,S nem lennék játéka mindenféle szélnek.