Признание
Хайде, признай си, любов моя,аз за теб не съм единствен вече.Ти спотаяваш в сердцето своеистория, която не може се изрече.
Аз не съм вече даже в твоите мисли,не съм и любов твоя истинска вече...Аз съм сладост, която отвътре горчи,която не искаш да вкусваш пак ти...
Но защо ти си различна жена?Но защо ти не си отново себе си?Но защо не каза предварително:че който не обича, никога не е обичан...
Какво направи ти с щастието ни,че стана то просто студен смут?Нашият смях, нашите вечери -сега те са само отминал епизод.
Аз не съм вече даже в твоите мисли,не съм и любов твоя истинска вече...Аз съм сладост, която отвътре горчи,която не искаш да вкусваш пак ти...
Но защо ти си различна жена?Но защо ти не си отново себе си?Но защо не каза предварително:че който не обича, никога не е обичан...
Когато идва вечертаи смоменът тихо-тихо бледнее,тъгата отваря в сърцетопустота по-голяма от море,по-голяма от морето...
Но защо не каза предварително:че който не обича, никога не е обичан...
Какво направи ти с щастието ни?То стана просто студен смут.Нашият смях, нашите вечери -сега са само отминал епизод.
Аз не съм вече даже в твоите мисли,не съм и любов твоя истинска вече...Аз съм сладост, която отвътре горчи,която не искаш да вкусваш пак ти...
Но защо ти си различна жена?Но защо ти не си отново себе си?Но защо не каза предварително:че който не обича, никога не е обичан...
Valld be
Valld be szerelmemMár nem én vagyok az egyetlen, a kizárólagosElrejtettél a szívedbeEgy visszautasíthatatlan történetet
Már nem én járok az eszedbenNem vagyok már az igaz szerelmedBelül keserű édesség vagyokAmit már nem eszel meg
De miért vagy egy másik nő?De miért nem vagy többé már önmagad?De miért nem mondtad korábban?Aki nem szeret, soha nem fogják szeretni
Mit tettél azzal, ami jó volt közöttünk?Borzongássá változottA kacagások, a vacsoráinkImmár megismételhetetlen jelenetek.
Már nem én járok az eszedbenNem vagyok már az igaz szerelmedBelül keserű édesség vagyokAmit már nem eszel meg
De miért vagy egy másik nő?De miért nem vagy többé már önmagad?De miért nem mondtad korábban?Aki nem szeret, soha nem fogják szeretni
Mikor eljön az esteÉs az emlék lassacskán eltűnikA bánat a szívenEgy a tengernél is nagyobb lyukat ütA tengernél is nagyobbat
De miért nem mondtad korábban?Aki nem szeret, soha nem fogják szeretni
Mit tettél azzal, ami jó volt közöttünk?Borzongássá változottA kacagások, a vacsoráinkImmár megismételhetetlen jelenetek.
Már nem én járok az eszedbenNem vagyok már az igaz szerelmedBelül keserű édesség vagyokAmit már nem eszel meg
(De miért nem mondtad korábbanAki nem szeret, soha nem fogják szeretni)