Életemben Csak Két Nőt Szerettem
Életemben csak két nőt szerettem,Egyik volt a drága, jó anyám.Úgy szeretett, ápolgatott engem,Istenem, de vigyázott reám!És amikor betegségbe estem,Féltő szívvel úgy imádkozott.De annak is az ellenét kerestem,Anyám sírt, de nem panaszkodott.
És egy csendes nyári éjszakámon,Jött felém egy csinos, barna lány.Úgy jött, mint egy megvalósult álom,Azóta nincs nyugodt éjszakám!
Másodszor csak azt a lányt szerettem,Szívem, lelkem úgy megváltozott.De annak is az ellenét kerestem,A lány sírt, de nem panaszkodott.
És a lány, hogy vágyait kövesse,Elment tőlem, nem volt irgalom.Jó anyám is elhagyott örökre,Nem maradt más, csak egy sírhalom.
Én azóta a temetőt járom,Mit ér az élet, minden elhagyott!Százszor visszasírom azt az asszonyt,Aki sírt, de nem panaszkodott!