Köpök Rátok

Ha a szívemet átszúrnám, ha a fejembe golyót eresztenékHa megölném magam a színpadon, talán az se lenne elégHa ugranék és a fejem a lábaid előtt loccsanna szét,Akkor is annyit mondanál, hogy megjátssza az eszétBiztos eladta magát, biztos megvette a halálEzentúl nem lesz lakat a számon, ezentúl bárki, ha megtalálAnnak a saját fegyverével intézem el a képétNe akarj velem háborút, inkább őrizd meg a békétŐrizz meg!

Lassan mindenki jobban tud már nálam mindent rólam, hogyA lelkem az ördögé lett és hogy a régi énem hol vanLassan mindenki jobban tud már rólam mindent nálam, énKöpök rátok, nesztek, itt van a véres nyálamMennyi nyomorult patkány, mennyi szánalmas féregA sötétben haldokoltok közben én a Fényben élekMennyi szánalmas patkány várja végre a vérem végétNe akarj velem háborút, inkább őrizd meg a békétŐrizz meg!

Nem vagyok angyal, látod a fejemenSemmilyen glória nincsenDe az ördögtől sem kértem azt, hogyBármiben is segítsenNincsen szárnyam, nincsen szarvamEmbernek szültek,De ott maradnak a szarban mind,Akik ellenem készülnek

Mennyi szánalmas patkányMennyi nyomorult féregMennyi szánalmas patkányMennyi nyomorult kis féreg...A sötétben haldokoltok közbenÉn a Fényben élekTi a sötétben haldokoltok, közben látodÉn meg a Fényben élek