Dolaştım tüm sokaklarını şehrinAdını haykırdım gecenin yüzüne.Ümitsiz, öfkeli, yalnız.Seni çağırdım, sesini çağırdımSırrımı söyledim başlayan güne
Kırılgan, ürkek, mahsun.İçli bir şarkının sözleri gibiGizli bir yangının gözleri gibiAldatılmış çocuk yüzleri gibi kaldım.
Yeter, yeter, yeterTuzaklar kurma yollarıma.Özledim bu ayrılık yeter,Hasreti sardın kollarımaBu oyun, bu haksızlık yeter,Yoruldum bu delilik yeter.
Végigjártam a város utcáit,Az éjszaka arcába kiáltottam nevedKétségbeesetten, dühösen, magányosan.Kiáltottam érted, kiáltottam, hogy halljam a hangod,Elmondtam titkaim a nap kezdetén.
Törékeny, félénk és ártatlan vagyok,Akár egy érzelmes dal szövege,Mint a szemek, melyek tüzet rejtenek,Mint a becsapott gyermekek arca.
Elég, elég, elég!Utam tele van csapdákkal.Vágyom rád, elég a különválásból,Át akarlak ölelni karjaimmal.Ez a játék nem eléggé igazságos,Elegem van ebből az őrületből!