Öğrenir mi er ya da geç gülmesini yüreğimSağ sola savrulur, yaralanırımZor bu hayat bebeğimBir yani demirden kor, bir yani aklıselimBöyle midir? böyle mi aşk? kaç yüzü var bebeğim
İstanbulSever, sevenSeversem hiç korkmadan, hiç utanmadanGöl aşarım pembeli baharlar misaliBir hayatsa aşkin bedeliÖderim, öyle yazar aşk masalı
Előbb vagy utóbb megtanul nevetni a szívem,Bár jobbra-balra dobálták már.Nehéz ez az élet, babám,Kemény, mint a vas, de józannak kell maradni.Na és? Ez lenne a szerelem? Számos arca van, babám.
Isztambul,Pásztor, akiFélelem és szégyen nélkül szeret.Munkája tengernyi a rózsaszín tavaszban.Nem létezik élet költségek nélkül,De én megfizetem, mert ezt a mesét a szerelem írja.