Tudtam hogy vársz rám
Mint egy harcos aki küzdÉs győz a csatábanIsmerem a győzelem ízét
Habár átéltem néhány éjszakátMikor árnyak emésztettekÉrzelmileg megbénultam
Valahogy mégis átvészeltem szívfájdalmamIgen átvészeltem. Megmenekültem.Kiutat találtam a sötétségbőlMegtartottam a hitem (tudom hogy megtartottad), Megtartottam a hitem
Mikor a folyó mély volt nem haboztamMikor a hegy magas volt tovább hittemMikor a völgy mély volt meg nem állitott, nem nemTudtam hogy vársz.Tudtam hogy vársz rám
Végtelen vágyakozássalTovább kerestemBizony időben találkozott tekintetünkMint ahogy a híd lángolA fájdalomnak végeEgy érintés és megszabadítasz
Nem, nem bánok egyetlen pillanatot sem,Nem, nem bánok (tudom hogy nem bánsz) visszaemlékezniMikor mindarra a csalódásra gondolokCsak nevetek (tudom hogy nevetsz), csak nevetek
Mikor a folyó mély volt nem haboztamMikor a hegy magas volt tovább hittemMikor a völgy mély volt meg nem állítottTudtam hogy vársz.Tudtam hogy vársz rám
Hát egymásnak rendelt minket a végzetTudom, szerelmünk elrendeltetettTudtam hogy vártálTudtam hogy vártál (tudtam hogy vártál)Tudtam hogy vártál rám
Nem haboztam (nem haboztam, nem)Tovább hittem (mikor a völgy mély volt)Meg nem állitott ( ah, nem állíthat meg, nem)Tudtam (hát persze) hogy vársz (mennyire)Tudtam hogy vársz rám
Nem haboztam (mikor a hegy magas volt)Tovább hittem (oh, mikor a völgy mély volt)Meg nem állított ( nem, meg nem állitott, nem)Tudtam hogy vársz (valamit)Tudtam hogy vársz rám (igen)
.. Nem haboztam..Tovább hittem ..Meg nem állított ( tudod nem tudott megállítani, nem)Tudtam hogy várszValamit, valahol egy helyen, valahogyan, rám
Nem haboztam (mikor a völgy mély volt)Tovább hittem (tovább hittem, hittem, hittem)Meg nem állított (ah, nem tudott megállítani)Tudtam (hogyne) hogy vársz (igen)Tudtam hogy vársz rám