Bir kitap gibi yazarım satır satır,Benim acılara ihtisasım var,Geçerim ağır ağır.Her kahır gibi çekerim usul usul,Benim bu duruma bağışıklığım var,İçerim ağır ağır.
Gez, dolaş, yat, kalk, eğlen,Sana karışmam.Bugünü ben milat saydım,Yakındır coşmam.
Senin resmini, ismini, cismini göremem artık,Senin halini, tavrını, kuralını çekemem artık,Senin bildiğini, gördüğünü, sevdiğini sevemem artık,Senin aklını, fikrini, duygunu e bilemem artık.
Sorról-sorra írom meg könyvemet,A szenvedés a specialitásom,Csak lassan haladok.Ahogy minden bánat csöndben visszatértImmunis lettem már erre a helyzetre,Lassan berúgok.
Sétálok, hajókázom, felkelek, szórakozok,Nem keveredek összetűzésbe veled,A mai nap lesz a fordulópont,Közel kerültem a kiboruláshoz.
Többé nem bírom már látni a képed, a tested, a neved,Nem bírom azt, amivé váltál, a hozzáálásodat, a szabályaidat,Már nem szeretem azt, amit tudsz, amit látsz, amit te szeretsz,Nem érdekel az elméd, a gondolataid, az érzelmeid.