Να ΄ξερες πόσο πληγώνομαιπου δεδομένη με θεωρείς εσύΠόνο και δάκρυ τα βάζω στην άκρηκι αναθεωρώ τη ζωή.
Άλλαξα, δεν είμαι ο ίδιος άνθρωποςπου είχες γνωρίσεικι ότι με πλήγωνε πια πίσω το 'χω αφήσεικαι τώρα πάνω από όλα αγαπάω εμένακι αν σου αρέσει έχει καλώςκι αν πάλι όχι είναι ανοιχτόςο δρόμος και τα σκυλιά δεμένα.
Πρώτα τους άλλους και 'γω στους μεγάλουςχαμένους για τόσες φορέςμα άκου τα νέα τελειώνουν μοιραίααυτά που ήξερες μέχρι χτες.
Tudnod kéne, bizony, mennyire szenvedekHogy csak úgy, messze, eldobtál engemetDe elfojtom az összes fájdalmat, s könnyeketS rögvest átértékelem az egész életet
Megváltoztam, már nem vagyok ugyanaz a személy,Akit akkoriban - úgymond - megismertélS mindent magam mögött hagytam, ami fáj és elégetÖnmagam is jobban szeretem eztán, mint TégedHa elfogadod? Rendben, hát próbáljuk meg újra!Ha nem, semmi baj, lépj egy másik útra,Meg sem állítalak... csak elengedlek: végleg.
Sosem én voltam az első, mindig csak másokHányszor voltam vesztes, mert magamra hagytál... Hopp,De új híreket hoztam, lásd, mi történt velem:Akit tegnapig ismertél, most eltűnik: hirtelen!