Hagyma
Wow, mi az élet? Mondd el milyenKilátni az igazság mindennapjaibólHámozzuk meg, újra és újraAz élet olyan, mint egy hagyma!
Hámozzuk meg a ragyogás pontján, nincs megállásSírni tudnánk, amikor elér a szemünkhözNe hagyjuk abba! Folytassuk!Tehát csak engedd el ezt a kis semmiséget
Rétegenként egyre közelebb jutunk a belsejéhezSírsz, de nem is tudod mi okbólAmikor egy kis szünetet tartasz látom, hogy elfáradtálA sóhajok és a panaszok forognak körülöttedVisszatérsz hozzám, aki olyan mint egy láng által fogságba ejtett lepke. Kicsit nosztalgikus érzésA folyamatos hibákból származik a borzalmas múltArról a helyről, ahol most vagyunk
Igen, volt sós és keserű, fanyar, savanyú és édesZord lesz a jövőnk? Nem, nem, nem, ez a győzelem íze!
Ez az út cinikus gondolatokkal telítettAhhoz, hogy lássuk a fényes oldalát, meg kell változnunkAz élet kiszámíthatatlan!Tehát csak engedd el ezt a kis semmiséget
Rétegenként egyre közelebb jutunk a belsejéhezSírsz, de nem is tudod mi okbólAmikor egy kis szünetet tartasz látom, hogy elfáradtálA sóhajok és a panaszok forognak körülöttedVisszatérsz hozzám, aki olyan mint egy láng által fogságba ejtett lepke. Kicsit nosztalgikus érzésA folyamatos hibákból származik a borzalmas múltArról a helyről, ahol most vagyunk
Hámozzuk hámozzuk A belsejéig hámozzuk1, 2, 3, 4
Rétegenként egyre közelebb jutunk a belsejéhezSírsz, de nem is tudod mi okbólAmikor egy kis szünetet tartasz látom, hogy elfáradtálA sóhajok és a panaszok forognak körülöttedVisszatérsz hozzám, aki olyan mint egy láng által fogságba ejtett lepke. Kicsit nosztalgikus érzésA folyamatos hibákból származik a borzalmas múltArról a helyről, ahol most vagyunk
Rétegenként egyre közelebb jutunk a belsejéhezSírsz, de nem is tudod mi okbólA folyamatos hibákból származik a borzalmas múltArról a helyről, ahol most vagyunk