Maradj a hangszernél
Az igazgató ordít, a gimnázium zengA kijáratig vezet, a mutatóujja fentVissza se gyere, vagy tövig vágasd leMert ilyen hajjal ide többé nem is jöhetsz be
A barátom a parkban egy újabb cigit nyújtAz elvei tiszták, az élet bonyolultMondja, vár rám a csapat, mely bátran ellenállMert tovább ezt az önkényt mi nem tűrhetjük már
És kipirulva suttog a kis vörös barátnőmŐ velem együtt dolgozna egy boldog jövőnMi ott leszünk az élen, ha fordul a világEgy öregember végigmér és ballag tovább
Az én szívem is lüktet, a szégyen engem értÉn lázadnék, és nekem bőven lenne is miértDe az öreg megint ott áll és újra végigmérNekem azt jelenti: maradj a hangszernél
A park helyén egy hotel, fényes fogadásA tökéletes rendre itt egy ajtóőr vigyázUram, hol hagyta a zakót, és a nyakkendőt?A Metró klubban is így volt sok évvel ezelőtt
Már fordulnék is vissza, épp csak utolérA barátom ölel: „Kösz, hogy eljöttél!"A pezsgő is hideg, egy pohár még nem ártMi emlékszünk a padra, ami pontosan itt állt
S a riporter kérdez, s ő felel angolulŐszinte és lelkes, már ő itt az úr„Megnyertük a csatát, mit sosem adtunk fel"S a vörös hajú szépasszony csak rá figyel
S a régi hangon súgja, a férje számít rámMinek az a gitár, más kell ezutánDe az öreg újra ott áll, és megint végigmérAzt jelenti nekem, maradj a hangszernél
A siker égig ér, és ott mosolyog rámA barátom az újságok címoldalánIgaz, alig-alig értem, hogy mi az, amit mondDe a nyakkendőin látom, azért nincs itt túl nagy gond
Vagyok, aki voltam, ez nekem így elégÉs nem törődöm azzal, hogy mi is kéne mégMert a családom s a kutyám jó hozzámÉs nem vagyok otthon senkinek vasárnap délután
Fizettünk sokan az ábrándokértS forgatták mások a föld kerekétBár néha nem is tudom, mi az, ami hajtCsak próbálom a zajban játszani a dalt
És az öreg néha eljön, megáll, s végigmérS csak bólint: maradj a hangszernél