A rettenetes emberekkel találkoztunk egyik éjjel.Életüket szórták széjjel sodródva a sötét széllel.
Szemük elott szivárvány volt, lila nap és rózsaszín hold.Hangjuk, szavuk elváltozott, üres kútból visszahangzott.
Rettenetes embereket soha el nem kerülheted.Köztünk élnek és ránk néznek, bárcsak megmenthetnénk őket
Auf die furchtbaren Menschen trafen wir eines Nachts.Im dunklen Winde treibend zerstreuten sie ihre Leben in der Gegend.
Vor ihren Augen war ein Regenbogen, eine lilane Sonne und ein rosaroter Mond.Ihre Stimmen, Worte sehr verzerrt, hallten aus einem leeren Brunnen wider.
Furchtbare Menschen kannst du nie umgehen.Sie leben unter uns und schauen uns an; wenn wir sie doch nur retten könnten.