Suze se suše same
Sve što ja tebi ikada mogu biti je tama koju smo poznavaliI ovo žaljenje na koje sam se naviklaNekoć je to bilo tako ispravno, kada smo bili na našem vrhuČekajući te u hotelu po noći
Znala sam da nisam srela svoj par, ali svaki trenutak koji smo mogli ukrastiNe znam zašto sam se toliko vezalaTo je moja odgovornost, ti mi ništa ne duguješAli da odem, nisam sposobna
On odlazi, sunce zalaziOn odnosi dan, ali ja sam odrasla*I na tvom putu, u ovoj plavoj sjenciMoje suze se suše same
Ja ne razumijem, žašto stavljam pod pritisak muškarcaKada ima toliko većih stvari na dohvat rukeMi nikada nismo mogli imati sve, morali smo udariti u zidTako da je ovo neizbježno povlačenje
Čak i ako te prestanem željeti, perspektiva se probijaJa ću biti uskoro druga žena nekog sljedećeg muškarcaNe mogu izigrati sebe opet, trebala bih samo samoj sebi biti najbolji prijateljNe jebati samu sebe u glavu sa glupim muškarcem
On odlazi, sunce zalaziOn odnosi dan, ali ja sam odraslaI na tvom putu, u ovoj plavoj sjenciMoje suze se suše same
Pa mi smo povijest, tvoja sjenka me pokrivaNebo iznad, plamen
On odlazi, sunce zalaziOn odnosi dan, ali ja sam odraslaI na tvom putu, u ovoj plavoj sjenciMoje suze se suše same
Voljela bih da mogu reći nema žaljenja i nema emocionalnog dugaJer dok se ljubimo sunce zalaziPa mi smo povijest, sijenka me pokrivaNebo iznad, plamen kojeg samo ljubavnici vide
On odlazi, sunce zalaziOn odnosi dan, ali ja sam odraslaI na tvom putu, moja plava sjenkaMoje suze se suše same
On odlazi, sunce zalaziOn odnosi dan, ali ja sam odraslaI na tvom putu, moja duboka sjenkaMoje suze se suše same
On odlazi, sunce zalaziOn odnosi dan, ali ja sam odraslaI na tvom putu, moja duboka sjenkaMoje suze se suše
A könnyeim maguktól felszáradnak
Nem lehetek számodra több, mint a sötétség, melyet mind jól ismerünkÉs már hozzászoktam ehhez a megbánáshozEgykor minden jó volt, a fellegekben jártunkA hotelban vártam rád éjjelenként
Tudom, nem találtam meg az igazit, de mindig jól elvoltunkNem értem, miért nem tudok szabadulni ettőlEz az én felelősségem, nem tartozol nekem semmivelCsak annyival, hogy elmész, én ezt már nem bírom
Ő elsétál, a Nap lenyugszikTönkreteszi a napomat, de továbblépekS miközben a szürke árnyékba veszelA könnyeim maguktól felszáradnak
Nem értem, miért kéne idegesítenem valakitMikor annyi jó dolgot csinálhatnánk e helyettSosem jöhetett össze, falakba kellett ütköznünkÚgyhogy ez egy elkerülhetetlen szakítás volt
Ha majd abba hagyom az utánad való epekedést, már látom magam előtt a jövőképemetNemsokára valakinek a másik csaja leszekNem csaphatom be magam még egyszer, inkább saját magam legjobb barátjának kellene lennemNem baszhatom el az életem a hülye pasikra
Ő elsétál, a Nap lenyugszikTönkreteszi a napomat, de továbblépekS miközben a szürke árnyékba veszelA könnyeim maguktól felszáradnak
Most már történelem vagyunk, az árnyékod betakar engemAz ég odafenn lángokban áll
Ő elsétál, a Nap lenyugszikTönkreteszi a napomat, de továbblépekS miközben a szürke árnyékba veszelA könnyeim maguktól felszáradnak
Bárcsak ne mindig a megbánásokról és az érzelmi csődökről énekelnékMert miközben elcsattan köztünk a búcsúcsók, a Nap is lenyugszikMost már történelem vagyunk, az árnyékod betakar engemAz ég odafenn lángokban áll, amit csak a szerelmesek láthatnak
Ő elsétál, a Nap lenyugszikTönkreteszi a napomat, de továbblépekS miközben a szürke árnyékba veszekA könnyeim maguktól felszáradnak
Ő elsétál, a Nap lenyugszikTönkreteszi a napomat, de továbblépekS miközben mély árnyékomba veszekA könnyeim maguktól felszáradnak
Ő elsétál, a Nap lenyugszikTönkreteszi a napomat, de továbblépekS miközben mély árnyékomba veszekA könnyeim felszáradnak