Amikor szerettél
Az a repülés önmagunk felettAz a rendszerré váló bűvöletA vágyunknak szűk volt a térAbban a korban, amikor szerettél
És őrizted szavam, mint csillagotMelyet önző szíved magának lopottKövettél és elvesztem bennedAz volt erősebb, aki többször enged
A nyár is izzóbb és hevesebb lettAmikor még felém fordult a kedvedEnyhébb és rövidebb lett a télAbban a korban, amikor szerettél
Szebben is mondhatnámDe nem figyeltél rámÉn tévedtemEl is tévedtemSzebben is mondhatnámDe nem figyeltél rámÉn tévedtemEl is tévedtemTalán
Enyhület helyett teherré lettél,Mert mindig a magad módján szerettélÍgy én is teher lettem enyhület helyettAki másképp nem, csak a maga módján szeret