Lámpát ha gyújtok
Bölcső csöngettyű és templom harangA jelenlét annyi, mint posztón a rangKicsi pónikon lovagló kész életekVagy az arcomba prüszkölő véletlenekNo meg a gyerekkor kardfogú tigriseiApa taníts meg nagy vadat elejteniÉs ha kérdik, hogy mi végre mennyi időTán egy perc, egy óra, vagy pár esztendő
De utolér a múlt mint a mögöttünk hagyott jövőCicomázd fel a sorsot, az mégiscsak előkelő
Káprázat pusztán a történelemMíg némán a vállára hajtom fejemElringat, marasztal, egésszé gyúrAztán únottan szétszed, mint legót az úrMi csak lessük a boldogság lábnyomaitÉs ha útközben találunk majd valamitArra kígyóbőrként húzzuk rá az időtMég egy percet, egy órát, vagy pár esztendőt
De utolér a múlt, mint a mögöttünk hagyott jövőCicomázd fel a sorsot az mégiscsak előkelő
Lámpát ha gyújtok még jön rá bogárDe az utolsó fényevő csak sötétet találCsak sötétet talál
Mint egy cipősdobozba szórt marék aranyElrejtve annyira haszontalanAz az emberi elmében bújkáló zajA talpaink alatt nincs szilárd talajHa a karodban nincsen már elég erőÉs a szívéhez nem láncol egy szeretőSem az Istenek gomblyukán nem látni átSem a nappal nem mutatja éjjel magát
De utolér a múlt mint a mögöttünk hagyott jövőCicomázd fel a sorsot az mégis csak előkelő
Lámpát ha gyújtok még jön rá bogárDe az utolsó fényevő csak sötétet találCsak sötétet talál