بكيتُ كثيراً
لو كان باستطاعتكِ أن تسمعيني و تأتينَ من بعيدٍ إذا ما صرختُلو أستطيع أن ألمس، لو أستطيع لمسكِ لمرة أخيرةلو أستطيع أن أعانقَ، أعانقَ أحلاميلو أستطيعُ أن أستلقيَ مرةً، أن أستلقي بجانبكِ
ليس الأمر كما علمتِ بهِ البتةفلقد بكيتُ كثيرا، كم بكيتُلا يمكنُ للذكرياتِ أن تُمحىَلقد فهمتُ ذلك
لستُ أبدا كما تركتنيفلقد بكيتُ كثيرا، كم بكيتُلا يمكنُ نسيانُ ما تم عيشُهلقد فهمتُ ذلك
ليس الأمر كما علمتِ بهِ البتةلو يمكنني إيقافُ، لو أستطيعُ إرجاع الوقتلكُنا التقينا، لمَا كنتُ تركتكِ تبتعدين عن ذراعيَّلكُنا مع بعضنا، لكنتِ قمتِ بدعوتي إلى أحلامكِلو أستطيع أن أستيقظ مرةً، أستيقظَ بجانبكِ
ليس الأمر كما علمتِ بهِ البتةفلقد بكيتُ كثيرا، كم بكيتُلا يمكنُ للذكرياتِ أن تُمحىَلقد فهمتُ ذلك
لستُ أبدا كما تركتنيفلقد بكيتُ كثيرا، كم بكيتُلا يمكنُ نسيانُ ما تم عيشُهلقد فهمتُ ذلك
لو لم يكن هنالك لوأكُنتُ سأشتاقُ أليكِ بهذا القدْرِ؟لم أستطع مسامحة نفسي أبداأينما أذهبُ آخذُ شوقكِ معيلستُ ما كنتُ عليهِ من قبل، صدقيني، أنا فقط نصفُ إنسان
Mennyire sírtam
Ha jöttél volna, meghallva hívó szavam,Ha megérinthettelek volna utoljára,Ha átölelhettelek volna, körülölelve álmainkkal,Ha csak melléd fekhettem volna, szorosan melléd.
Semmi nem úgy van, ahogy te gondolod,Sírtam, mennyire sírtamA memóriát nem lehet kitörölni,Megjegyeztem örökre.
Már nem az vagyok, akit elhagytál,Sírtam, mennyire sírtamA dolgok, amiket átéltünk nem felejthetők.Megjegyeztem örökre.
Semmi nem úgy van, ahogy te gondolod,Ha megállíthatnám az időt és visszaforgathatnám,Ha ismét találkoznánk én nem engednélek ki ölelésembőlHa ismét együtt lennénk, ha ismét rólam álmodnálHa melletted ébredhetnék, szorosan melletted…
Semmi nem úgy van, ahogy te gondolod,Sírtam, mennyire sírtamA memóriát nem lehet kitörölni,Megjegyeztem örökre.
Már nem az vagyok, akit elhagytál,Sírtam, mennyire sírtamA dolgok, amiket átéltünk nem felejthetők.Megjegyeztem örökre.
Ha nem lenne annyi „ha”Vágyakoznék-e annyira utánad?Soha nem bocsájtok meg magamnakBárhova is megyek, magammal viszem vágyódásomat utánadNem az vagyok, aki voltam, fél ember lettem.