Μια νύχτα απόψε απ' τις πολλέςΠου πάλι δεν με σκέφτηκες στιγμήΜια νύχτα ίδια η κόλασηΓια όλα αυτά όμως δεν ευθύνεσαι εσύ
Υπεύθυνοι είμαστε η καρδιά μου κι εγώΠου πληγωνόμαστε απόΚάτι ανθρώπους τέτοιους σαν και σέναΜα δεν πειράζει η ζωή προχωράΕσύ να είσαι καλάΚι εμείς λιγάκι πιο καλά από σένα
Στα μίζερα τα βράδια μουΤα σκόρπια τα κομμάτια μου κυνηγώΚάποια μαζί σου χάθηκανΚαι κάποια αργοπεθαίνουν μαζί μου εδώ
Úgy telik el az éj, akár a többi, nap nap után,Mikor Te már ismét nem gondolsz majd reámEgy újabb éj, amelyben, mintha csak a pokol tüze égne,Dehát..., Te már nem vállalsz felelősséget..., semmiért se'...
Kizárólag én, nomeg a bolond szívem tehetünk róla,Hogy halálra váltan szenvedünk ismét, újra és újraNéhány ember miatt, kik Tehozzád hasonlók,Dehát - az élet megy tovább - búsulni??? semmi ok!Te már jól vagy ott, ahol, vidáman, lezseren,No de én! - tudd meg - jobban vagyok, mint Te bármikor leszel!
A semmitmondó éjszakákon, egyre csakLényem, szétszórt lelkem után kutatva megy - mi több - szaladS bár néhányat elvittél, hogy ott legyen - Veled,A többi lassan - akárcsak én - a halálban keres rejtekhelyet...