Kostas Martakis "Ego Tha Figo | Εγώ θα φύγω" paroles

El fogok menni

Még ha ma éjjel a karjaimban vagy is,Távol vagy már tőlem, mérföldekre, messzeTitokban bár egy telefonra vársz, nézed, mégsem érkezik,S eközben szívem, akár egy kő, úgy mered le

Duplán annyira fáj a magány,Pláne, hogy kettesben átélve még keservesebbDe mégis mindenki azt mondja már,Hogy akit igazán szeretsz, elengeded

Így hát, mikor majd elalszol, én csendben elmegyek,Még időd sem lesz arra, hogy összetörve lássHogy előtted majd ezer darabra hullva heverjek,s Te, fölöttem a győztesnek kijáró dicsőségben állsz...Így, inkább eltűnök, mielőtt megunnál teljesenS mikor végleg elvesztesz, tán pont akkor kéne hogy igazán reám találjRájössz majd arra is, hogy mégis én vagyok a hiányzó feledDe akkor... nos, akkor nékem majd mit is mondanál?

Már egészen máshová bámul tekintetedS lassan, ám idegesen fogod meg két kezemTán most jön az, hogy belefáradtál teljesen,Hogy elkerüld végleg az elkerülhetetlent?

A magány, tudod jól, kétszer annyira fáj,ha benne vagy Te is, és jaj, még az a másikDe mégis mindenki azt mondja csupán,Hogy, kit igazán szeretsz, szabadon engeded... a halálig

Így hát, mikor majd aludni térsz, magadra hagylakEgy perc, ennyit sem hagyok majd nekedNem, még hogy ezer darabra törve láss, akár egy ócska ablakVagy hogy felettem állva, győztesként magad ünnepeled?Elmegyek tehát, mielőtt végleg megunnálS akkor vesztesz el, jaj, mikor reám találhatnálRájössz majd arra is, hogy lám, én voltam a másik feled,De akkor mit is mondasz majd nékem? Kíváncsi leszek...