Előkelő idegen
Minden, ami vérÉs minden, ami életAz évek tüzén elégettSemmivé lett
Pedig minden, ami lázÉs minden, ami álomCsak miattad volt, barátomEgykor a világon
És minden, amit vártálElérkezettDe nem zavar talán márHogy nem értheted
Nem értheted
Újra átrohan a szívedenMint előkelő idegenÉs várVisszajár, ha megtalálFüledbe dúdol egy régi daltEz az az álom, ami ébren tart
A jelen börtönébenGondolj arra,Ha ajtót rajzolsz a falraKiléphetsz rajta
Mert amíg felejtenélAddig emlékezelA múlt búvóhelyénSenki nem érhet el
Nem érhet el
Újra átrohan a szívedenMint előkelő idegenÉs várVisszajár, ha megtalálFüledbe dúdol egy régi daltEz az az álom, ami ébren tart
Újra átrohan a szívedenMint előkelő idegenÉs várVisszajár, ha megtalálFüledbe dúdol egy régi daltEz az az álom, ami mindig ébren tart