Antypas "Fotia (Φωτιά)" letra

Tűz

Ma éjjel mindent lángba borítok, hogy köröttem a világ porrá égjenS hogy ezt az átkozott életet egy jobbra cseréljemAzt akarom, hogy hamuvá váljon a föld, s ne maradjon semmi,Mi ebben az életben még Reá tudna emlékeztetni!

Ki nem állhatom, hogy folyton Őróla hallok én,Bárcsak soha sem találkoztam volna véle..., s bár örökre elfelejteném!

Ma éjjel tüzet gyújtok, s magam körül elégetek mindent,Hogy mindent megváltoztassak, mert így értelme semminek sincsen!Akarom, hogy lángoljon, hogy por, s hamu legyen csak a világból,Hogy ne láthassak többé emlékeket Róla, s az általa okozott hibákból! (X2)

Ma éjjel felgyújtom a világot, hadd váljon semmivé!Hisz bár úgy lenne most minden, mint a kezdet kezdetén!Mert, bár mélyen tudom, Istenem, hogy minden, mit teremtettél, több, mint tökéletes,De, fogadd el kérlek, hogy e nő egy hiba volt..., méghozzá végzetes!

Azt kívánom, bár soha sem ismertem volna, s nem tudnék Róla semmit sem,Bár kitörölhetném magamból, s ne kéne véle többé beszélnem!

Ma éjjel tüzet gyújtok én, eldobom magamtól ezt az átkozott életet,Végre elfelejtek mindent, mi számomra egykor egészként létezettJó volna, ha nem maradna itt semmi, ha porrá, s hamuvá lenne minden,Vagy ha legalább azt tudnám, hogy magammal minden emlékét a halálba vittem...

Ma éjjel felgyújtok magam körül mindent, hisz nincs tovább, itt a vég!Bár úgy lenne most minden, mint egykor, a kezdet kezdeténMert mélyen, ott, legbelül, tudom, Istenem, hogy minden, amit alkottál, egy tökéletes csoda,De, kérlek, fogadd el, hogy e nő csak egy rossz választás..., s hogy én voltam az ostoba!

De egyszer majd, ha a lángok elalszanak, hamvaimból én is visszatérek,Úgy ám, mint mondom, élni fogok, az leszek majd, ki voltam, egy újult erővel szárnyaló lélek,Hidd csak el, jut még nekem boldogság..., és lesz még szép az élet!