Éhes szerető
Szobámból házakat nézek,Lemosta mind az eső.Kapuk alatt rövid léptek,Kapkodom a levegőt.
Nem veled vagyok, s féltem az időt.Nem látom mégis érzem az esőt.Én veled vagyok éhes szerető,Kezünkben teremtő erő.
Útszélén emberek állnak,Mindenki egy buszra vár.Bentről is érzem, hogy fáznak,Lassan az órám megáll.
Nem veled vagyok, s féltem az időt...
Nekik még mind egyedül hosszú az út,Nekünk meg együtt legyen ugyanúgy.
Nem veled vagyok, s féltem az időt.Nem látom mégis érzem az esőt.Nem veled vagyok, s féltem az időt.Nem látom mégis érzem az esőt.Én veled vagyok éhes szerető,Kezünkben teremtő erő.