Altató
kihullnak kezemből a könyveka világ magamra hagymostantól hűvösebb napok jönnekszűkülő időm egyre tágasabb
elfordul tőlem a holt anyagvonásaim halványnak látszanakleválnak lassan rólam a dolgokígy leszek egyszerre mégis boldog
és ha az égi határon innenelszámoltat az Istennekem vámolni valóm nincsen
a bűnöket mindet bánomés ha lehetújracsinálommert tettemamit hittemvelem megtörtént a minden
lettem a fegyelem neveltjeszerencse kegyeltjeelbukni így többet érmint árnyékban élnihazugan félniaz alku bolondjaa szavakat fonjaa temérdek érdekért
és ha jön az álomaludni jóa távolságtörékeny üveggolyóhalkul a dallamalig hallhatóbennem is szólaz örök altató