Είναι τρέλα που ακόμα σ' αγαπάωΜα στον ίδιο λαβύρινθο γυρνάωΣ' ό,τι κάνεις τα μάτια μου κλείνωΤη μάχη μου να δίνω να σ' αγαπάω
Αδιέξοδη αγάπηΜια πορεία δίχως χάρτηΜπρος το χάος πίσω δάκρυΚαι βραδιές μοναχικέςΑδιέξοδη αγάπηΣτων ονείρων μου τη στάχτηΝα ζητάω πάντα κάτιΠου εσύ το καις
Δεν αντέχω στη σκέψη πως σε χάνωΜα κοντά σου κακό σε μένα κάνωΗ ζωή μου νερό στα δάχτυλά σουΚι εγώ κοντά σουκαι να σ' αγαπάω
Micsoda őrültség, hogy még mindig szeretlek,De folyton a régi ábrándok közt kerengekBecsukom szemem, hogy ne lássam, mit csinálszE szűntelen harcban ellenem... magam vagyok - ki más?
Micsoda reménytelen szerelem ez,Út, melyhez még térkép soha sem vezetett,Köröttem csak romok, s mögöttem könnyzápor,S megannyi éjszaka, fűtve kíntól és magánytólEz csak egy reménytelen szerelemÁlmaim már mind hamuvá égtekDe mégis, folyton csak azt az egyet keresem,Amit akkor tűzbe dobtál... végleg!
Téged elveszíteni? Nem lehet! Ilyen nincs!De Melletted maradni csak bánat, mintsem kincsHogy mit jelentek Neked? Talán egy csepp vizet, semmi mást,DE mégis itt vagyok, egyebet hiába vársz,Szeretlek! Míg elszólít a halál.