Emilie Autumn "The Key" lyrics

Translation to:huru

The Key

I hear her footsteps running towards me down the hallAnd by the lantern light I see her body fallShe reaches out to me, the Ward Key in her handShe speaks to me in noises I don't understandThe key that taunted me, the key that drove me madThe key that murdered any freedom I once hadIs offered to me now, can this be but a dream?My trance is broken by this woman's dying screamThe key now in my hand from Quarantine I raceAnd when I reach the landing every ghostly faceIs waiting for me there commanding me to RUNThe walls are lifting, lockdown's already begunThe staircase shatters as my fate I fly to meetThe wood is splintering beneath my stocking feetAt last I'm past the gate, at last I'm at the cellThat's kept me from the sun and hidden me in HellThe key that locked us in is now what sets us freeThe inmates have emerged and now they look to meTo lead them to the light, to lead them to the doorBut as we flee I trip and fall down to the floorNow, as I hit the ground, as painfully I landThe key for which I've waited years shoots from my handThen, quick as lightning strikes, the Doctor's heavy shoeComes down upon the key concealing it from viewHis eyes are burning red with madness, this is whenHe picks it up and turns to lock us in againI leap upon him for I've nothing left to loseHe overpowers me and asks the girls to chooseHe runs his blade across my throat as if to sayThat he will take my life if they don't walk awayRetreat they do at once, without a second thoughtThey only know that we were free and now we're notAnd then I feel my darling Annie's Master KeyFrom all those years ago, still tied above my kneeIt glows against my skin but doesn't cause me painWhat happens next I cannot possibly explainIt pulls me from the floor, it pulls me towards the gateIt fits into the lock and every last inmateIs breathless as the bars swing open with a creakAnd no one's seen to move, and no one's heard to speakThen, all at once, the clock from fifty floors belowIs loudly striking four, and suddenly I knowWhat must be done – there can be no one left aliveThe doctors all must die if we are to surviveIt's Time to show our strengthIt's Time that we uniteIt's Time to change the gameIt's Time we learn to fightIt's Time this house is oursIt's Time we take it backIt's Time for bloody warIT'S TIME FOR THE ATTACK!

A Kulcs

Hallom a lépteit, ahogy felém szalad lent a hallbanÉs a lámpás fényénél látom a testét elesniKinyúl felém, a Kórterem Kulcsa a kezébenOlyan hangokat hallat, amiket nem értekA kulcs, ami gúnyolódott velem, ami őrületbe kergetettA kulcs, ami megölt minden szabadságot, amim valaha is voltMost felajánlották nekem, ez most egy álom?A révületem megtört e haldokló nő sikolya általA kulcs most a kezemben van, menekülök a KaranténbólÉs mikor elérem a lépcsőfordulót, minden kísérteties arcVár rám ott, azt parancsolják FUSSA falak mozognak, a zárlat már megkezdődöttA lépcső rázkódik, mintha a sorsomhoz repülnék, hogy találkozzunkA fa meghasad a harisnyás lábam alattLegalább elhagytam a gátat, legalább a magánzárkánál vagyokEz zárt el a napsütéstől és tartott a PokolbanA fogvatartottak előjöttek és most rám néznekHogy elvezessem őket a fényhez, hogy elvezessem őket az ajtóhozDe ahogy menekülünk, elgáncsolnak és a padlóra esekMost, ahogy nekiütközök a földnek, ahogy fájdalmasan landolokA kulcs, amire annyi évig vártam, kicsúszik a kezembőlAztán, gyorsan mint a villámcsapás, az Orvosok nehéz cipőjeJön közém és a kulcs közé, eltakarva aztA szemei vörösben égnek dühében, ekkorFelveszi és újra bezár minketÁtugrom rajta, mert már nincs semmi veszíteni valómŐ legyőz engem és arra kéri a lányokat, hogy válasszanakA pengéjét a torkomnak szorítja, mintha azt mondanáHogy megöl engem, ha nem sétálnak elVisszavonulnak elsőnek, gondolkodás nélkülCsak azt tudják, hogy szabadok voltunk és most nem vagyunk azokÉs aztán megérzem a kedvesem, Annie MesterkulcsátAzóta még mindig meg vagyok kötve a térdem felettIzzik a bőrömnél, de nem okoz fájdalmatAmi utána történt, nem tudom pontosan elmondaniFelhúz engem a padlóról, a gát felé húz engemBeleillik a zárba és minden utolsó fogvatartottVisszafolytja a lélegzetét, ahogy a rácsok nyikorogva kinyílnakÉs senki sem mozdul és senki sem beszélAztán, hirtelen, az óra ötven emelettel lejjebbHangosan négyet üt és hirtelen tudomMit kell tenni - senkit sem maradhat életbenMinden orvosnak meg kell halnia, hogy mi túléljükItt az idő, hogy megmutassuk az erőnketItt az idő, hogy összegyűljünkItt az idő, hogy megváltoztassuk a játékotItt az idő, hogy megtanuljunk harcolniItt az idő, ez a ház a miénkItt az idő, hogy visszavegyükItt az idő a véres háborúraITT AZ IDŐ A TÁMADÁSRA!

Here one can find the lyrics of the song The Key by Emilie Autumn. Or The Key poem lyrics. Emilie Autumn The Key text.